Ne magold többé a német melléknévvégződéseket! Egy történet, amivel végre teljesen megérted
Ha a németre gondolsz, mi okozza a legnagyobb fejtörést?
Ha a válaszod „a melléknévvégződések”, akkor gratulálok, biztos lehetsz benne, hogy nem vagy egyedül. Az a rémálomszerű végződés, ami a főnév nemétől, számától és esetétől függően változik, valóságos „első nagy buktató”, ami elriaszthatja a kezdőket.
Mindannyian átéltük már: egy bonyolult esetrag-táblázatot bámulva, hajunkat tépve magoltunk, aztán az első kimondott mondatunk már hibás volt.
De mi van, ha azt mondom neked, hogy a német melléknév-ragozáshoz valójában egyáltalán nem szükséges a magolás? Mögötte egy nagyon okos, sőt, mondhatni elegáns „munkahelyi szabályrendszer” rejlik.
Ma egy egyszerű történettel segítünk teljesen tisztába tenni ezt a logikát.
Egy „főnökre figyelő” alkalmazott
Képzeld el, hogy a németben minden főnévi csoport egy jól elkülönült feladatmegosztással rendelkező kis csapat.
- Névelő (der, ein...) = Főnök
- Melléknév (gut, schön...) = Alkalmazott
- Főnév (Mann, Buch...) = Projekt
Ebben a csapatban az alkalmazott (melléknév) fő feladata mindössze egy: a hiányok pótlása.
A főnök (névelő) fő feladata, hogy tisztázza a projekt (főnév) kulcsfontosságú adatait – vagyis annak „nemét” (hímnem/semlegesnem/nőnem) és „esetét” (a mondatban betöltött szerepét).
Az alkalmazott (melléknév) pedig nagyon „megértő”, először megnézi, hogy a főnök milyen mértékben végezte el a feladatot, és csak azután dönti el, hogy neki mit kell tennie.
Miután megértettük ezt az alapfeltevést, tekintsünk át három gyakori „munkahelyi szituációt”.
Első szituáció: A főnök szuperképességekkel rendelkezik (Gyenge ragozás)
Amikor a csapatban olyan határozott névelő jelenik meg, mint a der, die, das, az olyan, mintha egy szuperképességekkel rendelkező, világos utasításokat adó főnök érkezett volna.
Lássuk:
- der Mann: A főnök egyértelműen közli veled, hogy a projekt „hímnem, alanyeset”.
- die Frau: A főnök egyértelműen közli veled, hogy a projekt „nőnem, alanyeset”.
- das Buch: A főnök egyértelműen közli veled, hogy a projekt „semlegesnem, alanyeset”.
A főnök minden kulcsfontosságú információt kristálytisztán átadott, az alkalmazottnak (melléknévnek) mit kell tennie?
Semmit sem kell tennie, csak lazíthat!
Csak szimbolikusan hozzá kell tennie a végére egy -e vagy -en végződést, mintegy jelezve, hogy „olvasva, értve”, és a feladat kész is.
Der gut_e_ Mann liest. (Az a jó ember olvas.)
Ich sehe den gut_en_ Mann. (Látom azt a jó embert.)
Alapvető szabály: Ha a főnök erős, én gyenge vagyok. Ha a főnök minden információt átad, az alkalmazott a legegyszerűbb végződés-változatot használja. Ezt nevezik „gyenge ragozásnak”. Ugye milyen egyszerű?
Második szituáció: A főnök ma nem jött be (Erős ragozás)
Néha egyáltalán nincs főnök (névelő) a csapatban. Például, amikor általánosságban beszélsz valamiről:
Guter Wein ist teuer. (A jó bor drága.)
Ich trinke kaltes Wasser. (Hideg vizet iszok.)
A főnök nincs ott, senki sem adja meg a projekt „nemét” és „esetét”. Mi a teendő?
Ekkor az alkalmazott (melléknév) köteles előállni, és minden felelősséget magára vállalni! Nemcsak a projektet kell leírnia, hanem egyértelműen fel kell tüntetnie az összes kulcsfontosságú információt (nemet és esetet), amit a főnök nem adott meg.
Ezért azt fogod tapasztalni, hogy ebben a „főnök hiányzik” szituációban az alkalmazott (melléknév) végződése szinte teljesen megegyezik a „szuperképességekkel rendelkező főnök” (határozott névelő) végződésével!
- der → guter Wein (hímnem, alanyeset)
- das → kaltes Wasser (semlegesnem, tárgyeset)
- dem → mit gutem Wein (hímnem, részes eset)
Alapvető szabály: Ha a főnök nincs itt, én vagyok a főnök. Névelő hiányában a melléknévnek a legerősebb végződés-változatot kell használnia, hogy minden információt pótoljon. Ezt nevezik „erős ragozásnak”.
Harmadik szituáció: A főnök homályos (Vegyes ragozás)
Elérkeztünk a legérdekesebb szituációhoz. Amikor a csapatban olyan határozatlan névelő jelenik meg, mint az ein, eine, az olyan, mintha egy félmondatokban kommunikáló, kissé homályos főnök érkezett volna.
Például, a főnök azt mondja:
Ein Mann... (Egy férfi...)
Ein Buch... (Egy könyv...)
A probléma a következő: pusztán az ein-ra nézve nem tudod 100%-osan eldönteni, hogy az hímnem, alanyeset (der Mann), vagy semlegesnem, alany/tárgyeset (das Buch). Az információ hiányos!
Ekkor a „megértő” alkalmazott (melléknév) lép a színre, hogy „mentsék a helyzetet”.
Pontosan ott fogja kiegészíteni az információt, ahol a főnök adatai homályosak.
Ein gut_er_ Mann... (A főnök ein-je homályos, az alkalmazott az -er-rel pótolja a hímnemű információt)
Ein gut_es_ Buch... (A főnök ein-je homályos, az alkalmazott az -es-sel pótolja a semlegesnemű információt)
De más, egyértelmű információt tartalmazó esetekben, például a részes esetű einem Mann esetén a főnök -em végződése már elegendő információt szolgáltatott, így az alkalmazott ismét „lazíthat”:
mit einem gut_en_ Mann... (A főnök einem-je teljesen világos, az alkalmazottnak elég az egyszerű -en végződés)
Alapvető szabály: Amit a főnök nem tud tisztán elmondani, azt én kiegészítem. Ez a „vegyes ragozás” lényege – csak akkor lép közbe, amikor szükséges, és pótolja a határozatlan névelő hiányzó információit.