Ne haragudj már! Amikor külföldiek „Ni hao”-t kiabálnak rád, ez a legokosabb válasz.

Sétálsz egy külföldi utcán, élvezed a helyi hangulatot, amikor hirtelen hátulról meghallasz egy furcsán kiejtett „Ni hao”-t.

Megfordulsz, és látod, hogy néhány külföldi mosolyog rád.

Mit érzel ilyenkor? Eleinte talán újdonságnak tűnik, de ha ez sokszor megtörténik, komplex érzések törnek rád. Vajon barátságosak, vagy gúnyolódnak? Kíváncsiak, vagy van benne egy kis diszkrimináció?

Ez a „Ni hao” olyan, mint egy apró tüske, ami kellemetlenül szúr, kicsit kényelmetlenül érzed magad tőle, mégsem tudod megmagyarázni, miért.

Miért van az, hogy egy „Ni hao” ennyire kellemetlenül érinti az embert?

Nem vagyunk túlérzékenyek. Ez a kellemetlen érzés valójában három dologból fakad:

1. „Ritka állatként” kezelnek: Olyan érzés, mintha az utcán sétálnál, de hirtelen úgy bámulnának, mint egy majmot az állatkertben. A másik fél nem téged, a személyt akarja megismerni, csak az „ázsiai arc” újdonságát találja érdekesnek, és „kiprovokálna egy reakciót”. Csupán egy címkére egyszerűsítenek, nem pedig élő emberként kezelnek.

2. A zavaró, sértő érzés: Senki sem szereti, ha az utcán idegenek csak úgy leszólítják, különösen, ha ez a megszólítás „újdonságra éhes” és „vizslató” tekintettel párosul. Nők számára ez az érzés még rosszabb, mert a faji és nemi hátrány kettős terhét hordozza, ami nyugtalanítóvá, sőt zaklatóvá is teheti.

3. Komplex identitás: Ha válaszolsz erre a „Ni hao”-ra, a másik fél szemében szinte elismered, hogy „kínai” vagy. Sok tajvani számára az e mögött rejlő érzelmek és identitás túl bonyolultak, és nem lehet az utcán három másodperc alatt tisztázni.

Ezzel a helyzettel szembesülve általában csak két választásunk van: vagy úgy teszünk, mintha nem hallottuk volna, csendben elsétálunk, és magunkban fojtjuk a dühöt; vagy dühösen visszavágunk, de ez nemcsak rossz modornak tűnik, hanem felesleges konfliktusokat is kiválthat.

Nincs valami jobb megoldás?

Fordítsd a másoktól kapott „címkét” a saját „névjegyeddé”!

Legközelebb próbáld ki ezt a módszert.

Ahelyett, hogy passzívan elfogadnád a rád ragasztott, homályos „ázsiai” címkét, inkább támadj előre, és változtasd egy egyedi „névjegykártyává”, ami bemutat téged.

Ezt nevezem én „nyelvi visszavágásnak”, amit később sajátítottam el.

Amikor újra külföldi szólít meg „Ni hao”-val, ha a környezet biztonságos, megállok, mosolyogva nézek rájuk, majd egy utcai bűvészhez hasonlóan elkezdem az improvizált nyelvórám.

Azt mondom nekik: „Hey! Tajvanról jöttem. A mi nyelvünkön így mondjuk: 'Lí-hó' (哩厚)!”

Általában tágra nyílt szemmel, meglepődött arccal reagálnak, mintha új kontinenst fedeztek volna fel. Soha nem tudták, hogy a „Ni hao” mellett ilyen menő üdvözlési módok is vannak.

Ezután adok nekik még két „bónuszt”:

• A köszönöm az, hogy „To-siā” (多蝦)
• A viszontlátásra az, hogy „Tsài-huē” (再會)

Látod, az egész helyzet azonnal megfordul.

Egy esetleg kínos vagy kellemetlen találkozás egy érdekes, pozitív kulturális cserévé válik. Többé nem vagy passzív „megfigyelő”, hanem aktív „megosztó”. Nem haragudtál meg, hanem egy erősebb, érdekesebb módon nyerted el a tiszteletet.

Ez nem csak egy szó tanítása nekik, hanem egy üzenetet is közvetítesz: Ázsia nem egyforma, gazdag és sokszínű kultúrával rendelkezünk. Ne próbáljatok meg minket egyszerűen egy „Ni hao”-val definiálni.

Az anyanyelved a legmenőbb szupererőd

Én tajvani nyelvet tanítok, mert az a legmegszokottabb anyanyelvem. Ha Hakka vagy, taníthatod nekik a Hakka nyelvet; ha őslakos vagy, taníthatod nekik a törzsi nyelvedet.

Ez nem a jóról vagy rosszról szól, hanem a büszkeségről.

Amit teszünk, az az „ázsiai = kínai, japán, koreai” sztereotípia megtörése, és a saját nyelvünkkel és kultúránkkal egy tiszta és egyedi „Tajvan” körvonalát rajzoljuk meg a világban.

Képzeld el, ha minden tajvani így tenne: az a külföldi ma megtanulná a tajvani „Lí-hó”-t, holnap találkozna Hakka barátokkal, és megtanulná a „Nín hǎo”-t, holnapután pedig amis törzsbéli barátokkal ismerkedne meg. Összezavarodna, de ezzel párhuzamosan egy gazdag, sokrétű, sokszínű tajvani kép alakulna ki a fejében.

Együtt kiszabadulhatunk a „Ni hao” mocsarából.

Persze, az utcai rögtönzött nyelvtanítás csak egy pillanatnyi bepillantás lehet. Ha mélyebb, őszintébb párbeszédeket szeretnél folytatni a világ minden táján élő emberekkel, áthidalva a nyelvi akadályokat, professzionálisabb eszközökre van szükséged.

Ilyenkor egy olyan mesterséges intelligencián alapuló azonnali fordító chat alkalmazás, mint az Intent, jól jön. Lehetővé teszi, hogy a saját anyanyelveden könnyedén barátkozz, tárgyalj együttműködésről, beszélgess az életről a világ bármely szegletéből származó emberekkel, és valóban értelmes kapcsolatokat építs.

Legközelebb, miután „Lí-hó”-val lenyűgözted a másikat, talán megnyithatod az Intentet, és elkezdhetsz egy még izgalmasabb interkulturális beszélgetést.

Ne feledd, a nyelved és a kultúrád nem egy elrejtendő teher, hanem a legfényesebb névjegykártyád. Bátran add át!