Ne „magolj” többé idegen nyelvet! Kezeld játékként, és egy új világ tárul fel előtted!

Ugye te is úgy érzed, hogy idegen nyelvet tanulni borzasztó nehéz?

Szótárkönyveket lapoztál rongyosra, a nyelvtani szabályokat kívülről tudod, de ha beszélni kellene, üres a fejed, és lüktet a szíved. Rengeteg időt és energiát fektettünk bele, mégis gyakran érezzük, hogy egy helyben toporgunk, és a „folyékony beszéd” célja még mindig oly távol van.

De mi van, ha azt mondom neked, hogy talán már az elejétől rosszul közelítettük meg a dolgot?

Az idegennyelv-tanulás egyáltalán nem egy unalmas vizsga, hanem inkább egy hatalmas, nyitott világú játék.

Gondolj a kedvenc játékodra! Mit teszel először? Megismerkedel az alapvető kezelőszervekkel és szabályokkal, igaz?

Ez olyan, mint amikor szavakat és nyelvtant tanulunk. Fontosak, de ezek csak a játék „kezdő oktatóanyaga”, az alapvető képességek, amelyek lehetővé teszik, hogy mozoghass ebben a világban.

A játék igazi élvezete azonban soha nem az oktatóanyagban rejlik.

Az igazi élvezet abban van, amikor kilépsz a kezdő faluból, és elkezded szabadon felfedezni a hatalmas térképet. Különféle „NPC-kel” találkozol, beszélgetsz velük, új történetvonalakat indítasz el; rejtett „easter eggeket” fedezel fel, megismered a világ mögötti kultúrát és történelmet; sőt, még „mellékküldetéseket” is vállalsz, például megtanulsz elkészíteni egy helyi ételt, vagy megértesz egy felirat nélküli filmet.

Minden egyes szóbeli interakció egyfajta „szintemelkedés”. Mi van, ha hibázol? Semmi baj, a játékban ez legfeljebb egy „csepp vér vesztesége”. Csak kezdd újra, és legközelebb erősebb leszel. Az úgynevezett „kudarcok” és „kínos helyzetek” csupán a játék részei, nélkülözhetetlen tapasztalati pontok a cél eléréséhez.

Sok ember azonban elakad a „kilépés a kezdő faluból” lépésnél. Kívülről tudjuk az oktatóanyagot, de a „vérveszteségtől” való félelem miatt késlekedünk megtenni az első lépést a felfedezés felé.

A nyelvet olyan „tudásnak” tekintjük, amelyet csak tökéletes elsajátítás után lehet használni, nem pedig olyan „eszköznek”, amely a kapcsolódásra és a tapasztalásra szolgál.

Hogyan lehet akkor jól „játszani” ezt a játékot?

A válasz egyszerű: Ne „tanulj” többé, kezdj el „játszani”.

Engedd el a tökéletesség iránti megszállottságot, és fogadd el a folyamat során felmerülő minden próbálkozást és hibát. A célod nem az, hogy minden egyes szót megjegyezz, hanem az, hogy azokkal a szavakkal, amiket már ismersz, valódi beszélgetést folytass, még ha az csak a legegyszerűbb üdvözlés is.

Bátran lépj be abba a világba, és lépj interakcióba a benne lévő „karakterekkel”. Sokan mondják: „De félek, hogy rosszul mondom, félek, hogy mások nem értik, milyen kínos lenne az.”

Képzeld el, ha lenne egy „valós idejű fordító” varázslatos eszközöd, amellyel az első naptól kezdve akadálytalanul kommunikálhatnál bárkivel ebben az új világban?

Ez pontosan az az élmény, amit az Intent nyújthat. Olyan, mint egy beépített „azonnali fordító” varázslat a csevegőprogramodban, amellyel átugorhatod minden félelmedet és tétovázásodat, és közvetlenül belevetheted magad a legizgalmasabb kalandba, szabadon beszélgetve barátokkal a világ minden tájáról. Te felelsz a kifejezésért, az pedig a pontos átadásért.

Tehát ne tekintsd többé a nyelvet súlyos feladatnak.

Ez egy térkép az új világba, egy felfedezésre váró kincses térkép. Az ismeretlen szavak útjelzők, a bonyolult nyelvtan a szabályok, és az emberek, akiket megismersz, és a kultúrák, amiket megtapasztalsz, jelentik a végső kincset.

Most tedd le a könyveket, és kezdd el a játékot!

A következő nagyszerű kalandod talán csak egy „Szia!” távolságra van.